Üdvözöllek a gmreceptek.infomindenkinek.hu oldalán!

Ez az oldal segítséget szeretne főzés terén adni mind azon édesanyák számár, akiknek a gyermeke lisztérzékeny, ill. a felnőtteknek, akik szintén ételallergiával küzdenek!

Ha regisztrálsz te is tudsz beküldeni receptet! 

Új glutén mentes receptek az oldalon!!!!!

Gluténmentes receptek!

Az én kislányom 3,5 éve Lisztérzékeny. Mikor először hallottam a lisztérzékenységről, nagyon kétségbe estem, de aztán azt mondtam magamnak, fel a fejjel, csak előre…. Felkarolt egy másik édesanya, aki szintén Lisztérzékeny, és Ő vezetett be az alapok rejtelmeibe. Nagyon hamar felálltam, ha ehetnénk normál ételeket, akkor is sok mindent így főznék. A lányom most 6 éves és imád Gluténmentesen táplálkozni. Szereti, amiket sütök, főzők neki.

Hogy másoknak is segíthessek ebben, leírok néhány receptet, melyekkel remélem segíteni, tudok, és mindenki olyan boldog lehet, mint a lányom!

Lisztérzékenység – tények és tévhitek

A lisztérzékenység (további elnevezések: coeliakia, gluténszenzitív enteropathia, sprue) a leggyakoribb felszívódási zavar, melyet a genetikailag fogékony egyénekben az étkezéssel bevitt gabonafélék (búza, rozs, árpa és zab) glutén nevű anyaga idéz elő. A lisztérzékenység típusos esetben, mely a gyermekkorban gyakoribb, krónikus hasmenés, puffadás, hasi fájdalom és a felszívódási zavarból eredő hiánytünetek képében jelentkezik.

A felnőttkori lisztérzékenység egyik fő jellegzetessége, hogy gyakran nem típusos (nem hasi tünetek) formájában manifesztálódik, így a kezdeti tünetek megjelenésétől számítva a betegség diagnosztizálásáig napjainkban is sokszor évek telnek el. Gyakran előfordul, hogy vashiányos vérszegénység, csontritkulás, vagy ismétlődő vetélések hátterében kezeletlen lisztérzékenység áll. Más esetekben bizonyos, a lisztérzékenységhez ismerten társuló betegségek (pl. cukorbetegség) fennállása veti fel lisztérzékenység gyanúját.

A lisztérzékenység diagnosztizálásában, szűrésében, illetve a glutén-mentes diéta betartásának kontrolljára az ún. szerológiai módszereket alkalmazzák (endomysium-ellenes antitest, EMA; szöveti transzglutamináz ellenes antitest, tTG), melyek széleskörű elterjedése révén vált világossá, hogy a fejlett társadalmakban a lisztérzékenység gyakorisága 1:100. Ez azt jelenti, hogy a lakosság 1%-ánál a lisztérzékenység lappangó, vagy már klinikailag is aktív formája áll fenn. A ma már klasszikusnak számító jéghegy hasonlatnak megfelelően a lisztérzékenyeknek csak töredéke észlel magán hasi, vagy ún. extraintestinalis (emésztőrendszeren kívüli) tüneteket, a jéghegy víz alatti részét a (még) tünetmentes lisztérzékenyek teszik ki.

További tévhit, hogy a lisztérzékenység öröklődik, azaz az ilyen szülőknek kötelező érvénnyel a gyermekei is lisztérzékenyek lesznek. Ez szerencsére nem igaz, de kétségtelen, hogy a lisztérzékenyek elsőfokú rokonai között tízszer gyakoribb a betegség előfordulása, mint az átlagnépességben. A lisztérzékenyeket gondozó gasztroenterológus szakorvosok beteganyagának nem elhanyagolható részét azok a családok teszik ki, ahol több nemzedékben, vagy egy nemzedék több tagjában is megjelent a lisztérzékenység.

Végezetül szólni kell arról is, hogy hová fordulhatnak a lisztérzékenyek a betegséggel, vagy a diétával kapcsolatos problémáikkal. Hazánkban a legtöbb városi kórházban, és kivétel nélkül minden megyei kórházban, oktató kórházban és egyetemi klinikán működik gasztroenterológiai ambulancia. Rövid nyomozás után mindenütt felderíthető azon lisztérzékenységre specializálódott gasztroenterológus szakorvos személye, aki a kórkép ezerarcú természete miatt sokszor egyfajta koordinátori szerepet tölt be, mivel a lisztérzékenyek gondozása során rendszeresen kell a társszakmák képviselőivel konzultálnia. A diétával és minden egyéb gyakorlati kérdéssel célszerű a lisztérzékenyek országos érdekvédelmi szervezetéhez fordulni, melynek www.liszterzekeny.hu című honlapján számos hasznos információ érhető el.

Forrás: Weborvos - Dr. Juhász Márk Ph.D.